Az 1970-es, 80-as években az Egyesült Államokban számos olyan, főként művészeti kísérletezés zajlott, amely az évszázadok óta meglévő történetmesélés hagyományára épült. A vizuális történetmesélés személyes hangvételével, a mindennapi emberek történetével nagyobb közönséget tudott megszólítani. Így hamar a vizuális művészeti, majd egyéb területek oktatásának része lett a hagyományos, személyes elbeszélést a kortárs technikákkal ötvöző módszer.

Az eleinte vándorszínházi performance-okon, majd a televízióban is megjelenő, személyes hangvételű üzenetekkel, a „video postcard”-okkal a nézők könnyen tudtak azonosulni, eszükbe jutottak róluk saját történeteik, így a műfaj hamar népszerű lett. Az oktatás különböző területei is egyre jobban kezdték használni.

Az első évtizedekben csak nagy technikai apparátus mozgatásával létrejövő személyes üzenetek, kisfilmek elkészítése a digitális technikák robbanásszerű elterjedésével még jobban elérhető lett. Így egyre szélesebb közönséget lehetett bevonni a készítés folyamatába. 1993-ban San Franciscóban, az Amerikai Filmintézet keretein belül szervezték meg az első „személyes narratívájú kisfilm készítő” szemináriumot. Ugyanott, egy évvel később jött létre a Center for Digital Storytelling, amely központ azóta is rendszeresen szervez általános és specializált szemináriumokat.

Európában „hivatalosan” 2003 óta honosodott meg a módszer, amikor is a BBC Wales regionális televíziós társaság a különböző, több helyen működő digitális történetmesélő kurzusok tapasztalataira építve saját programot, központot indított el. A nagyszabású és sok emberhez eljutó – a televízióban minden este egy-egy, a régióhoz köthető személyes digitális történetet láthatott a néző – projekt sikerének hatására számos oktatási, képzési, egészségfejlesztési, közösségi területen indítottak hasonló programokat, így mára Wales lett a digitális történetmesélés európai központja.

Az egyes országok és intézmények különbözőképpen értelmezik és használják a digitális történetmesélést. Ezek bemutatására és megvitatására évente rendeznek fesztivált Wales-ben, illetve pár évente nemzetközi konferenciákat különböző országokban.

Az általunk használt módszer alapvetően a Wales-i Yale College, Wrexham módszerét és programját veszi alapul.